SZTE Szociális Kompetencia Kutatócsoport

University of Szeged Social Competence Research Group

Mérőeszközök

A kutatócsoport által magyar nyelvre fordított és bemért, illetve kidolgozott kérdőívek: SPSI–R, SPSI–A, NEGORI, Elkerülés. A kérdőívek rövid ismertetése mellett mindegyiknél feltüntettük azokat a tanulmányokat, amelyekben megtalálható az adott mérőeszköz tartalmának és pszichometriai mutatójának részletes leírása.

Kérjük, a kérdőív használatával kapcsolatban Kasik Lászlót (kasik@edpsy.u-szeged.hu) vagy Gál Zitát (galzita@psy.u-szeged.hu) keresse.

SPSI–R

  • eredeti: D’Zurilla, T. J., Nezu, A., & Maydeu-Olivares, A. (2002). Social Problem-Solving Inventory–Revised (SPSI–R): Technical Manual. North Tonawanda, New York: Multi-Health Systems.
  • magyar változat: Kasik, L., Nagy, Á., & Fűzy, A. (2009). Az SPSI–R magyar változata. SZTE Neveléstudományi Intézet. Kézirat.
  • bemérés eredménye: Kasik, L. (2010). A szociálisérdek-érvényesítő, az érzelmi és a szociálisprobléma-megoldó képességek vizsgálata 4-18 évesek körében. PhD-értekezés. SZTE Neveléstudományi Doktori iskola, Szeged.

A társas problémák megoldásának mint folyamatnak elkülöníthető egy orientációs (megközelítés, viszonyulás) és egy megoldási szakasza. Az SPSI–R a szociálisprobléma-megoldás öt területét méri: pozitív és negatív problémaorientáció, valamint racionális, impulzív és elkerülő megoldási stílus. A problémához és a megoldáshoz való orientáció lehet pozitív vagy negatív: az egyén gondolhatja úgy, hogy foglalkozik a problémájával, képes megoldani, meg akarja oldani azt (Pozitív problémaorientáció), illetve úgy is, hogy nem akar a problémával foglalkozni, nem tudja vagy nem akarja a problémát megoldani (Negatív problémaorientáció). A megoldási szakasz jellemzői azt mutatják meg, hogy milyen mértékben jellemző az egyénre a három alapvető megoldási mód, a Racionalitás, az Impulzivitás és az Elkerülés. A racionális problémamegoldó általános jellemzője, hogy a problémák megoldása során a tényekre koncentrál, az azok közötti összefüggéseket keresi, alaposan átgondolja a megoldási lehetőségeket, számol tettei pozitív és negatív következményeivel. Az impulzív problémamegoldót nagymértékben érzelmei irányítják, háttérbe szorítva az információkat, a helyzetről, magáról és a másikról szerzett ismereteit, gyakran kapkodva hoz döntéseket, illetve sokszor csak saját érdekeinek érvényesítése a célja. Elkerüléskor nem akarja valaki megoldani a problémát, esetleg halogatja a megoldást, illetve a megoldás közben dönthet úgy, hogy abbahagyja, többet nem foglalkozik a problémával. Fontos, hogy egy személyre nem minden probléma megoldása esetében ugyanaz a mód jellemző. Egy-egy helyzet esetében is változhat a megoldás módja, hiszen a megoldás függ a másik fél jellemzőitől, a felek közötti kapcsolattól, a társas helyzet adta lehetőségektől és korlátoktól. 

SPSI–A

  • eredeti: Frauenknecht, M. & Black, D. R. (2003). The Social Problem-Solving Inventory for Adolescents (SPSI–A): A Manual for Application, Interpretation, and Psychometric Evaluation. Morgantown: PNG Publications.
  • magyar változat: Kasik, L., Vidákovich, T., Gáspár, Cs. & Tóth, E. (2017). Az SPSI–A hazai adaptálásának eredményei. Magyar Pszichológiai Szemle, 72(2), 201–229.

A szociálisprobléma-megoldás Frauenknecht és Black (2010) által kidolgozott modellje a legtöbb összetevőt tekintve egyezik a D’Zurilla és munkatársai (2002) által létrehozott modellel, ami alapja az SPSI–R-nek (Pozitív problémaorientáció, Negatív problémaorientáció, Racionalitás, Impulzivitás, Elkerülés). Az SPSI–A abban különbözik az SPSI–R-től, hogy a problémamegoldás motivációs háttere bővebb, annak kialakulásában és működésében nagyobb mértékben veszi figyelembe a környezeti hatásokat, valamint jelentősebb a szerepe a társas viselkedés alapvető meghatározóinak tekintett automatikusan lezajló folyamatoknak (pl. korábbi tapasztalatok, szokások, énhatékonyságról való személyes meggyőződés), illetve e folyamatok tudatos folyamatokkal való interakciójának. Az SPSI–A magyar változata – SPSI–A(H) – 54 kijelentésből áll, melyek az eredeti kérdőív 10 faktora helyett 11 faktorba csoportosulnak: automatikus gondolatok, negatív gondolatok, pozitív gondolatok, érzelmek, viselkedés (elkerülés), probléma meghatározása, alternatív megoldási módok keresése, következmények végiggondolása, célmeghatározás, utólagos kiértékelés, újraszervezés. Az Automatikus gondolatok faktor tételei a múltbéli tapasztalatokról, azok felhasználási lehetőségéről, illetve a jelen személyes lehetőségeiről szólnak egy-egy probléma megoldásával összefüggésben. A problémamegoldással kapcsolatos – az énhatékonyságra épülő – pozitív és negatív gondolatokat kifejező kijelentések tartoznak a Negatív gondolatok és a Pozitív gondolatok faktorhoz. Az Érzelmek faktor tételei a megoldás közbeni idegességet, félelmet mérik. A Viselkedés faktor tételeinek mindegyike az elkerüléssel kapcsolatos – a problémával nem foglalkozik az egyén, illetve halogatja a megoldást. A további faktorok egy problémamegoldási folyamat részeinek tekinthetők: Probléma meghatározása (a probléma definiálása), Alternatív megoldási módok keresése (ötletelés, hogyan lehetne megoldani, majd döntés egy megoldás mellett), Következmények végiggondolása (milyen pozitív és negatív következménye, hatása lesz a megoldásnak), Célmeghatározás (mi a célunk a probléma megoldásával), Utólagos kiértékelés (mi az, amit tettünk, mondtunk, mit lehetett volna másképp tenni) és Újraszervezés (egy probléma nem megfelelő megoldása után megpróbáljuk ismét megoldani a problémát, próbálkozunk a probléma megoldásával).

NEGORI (Negatív Orientáció)

  • Kasik, L., Gál, Z. & Tóth, E. (2018). A negatív problémaorientációt mérő kérdőív (NEGORI) kidolgozása és pszichometriai mutatói. Alkalmazott Pszichológia, (megjelenés alatt).

A Negatív orientáció kérdőív hat területen méri a társas problémákkal és azok megoldásával kapcsolatos negatív viszonyulást: problémahárítás, negatív következmény, negatív énhatékonyság, pozitív következmény, szokás/minta, várakozás. A Problémahárítás tételei azt fejezik ki, hogy az egyén azért nem szeretne a problémáival foglalkozni, mert azoknak szerinte nem ő az oka. A Negatív következmény tételei arról szólnak, hogy az egyén a problémamegoldással kapcsolatban rövid és hosszú távú negatív személyes és kapcsolati következményekkel számol, ami negatív érzésekkel tölti el. A Negatív énhatékonyság tételei azt fejezik ki, hogy úgy gondolja az egyén, nem tudja, képtelen megoldani a problémáit, nem tartja magát képesnek a problémái megoldására, feltehetően ezért viszonyul negatívan a problémához és a megoldáshoz. A Pozitív következmény kijelentései esetében úgy gondolja az egyén, a problémával való nem foglalkozás pozitív következményekkel jár számára, és megnyugvással tölti el: nem lesz ideges, szomorú. A Szokás/minta tételei alapján az egyén környezete (család, pedagógusok, kortársak) nyújtja a mintát arra, hogy ne foglalkozzon a problémáival. A Várakozás kijelentései értelmében azt várja az egyén, hogy a problémái maguktól megoldódjanak, vagyis passzív, nem tekint magára aktív problémamegoldóként. A többi kérdőívtől a NEGORI abban különbözik, hogy a kijelentések egy főmondat (Azért nem szeretném megoldani a problémáimat, mert…) befejezései.

ELKERÜLÉS

  • Kasik, L., Guti, K., Tóth, E. & Fejes, J. B. (2016). Az elkerülés mint folyamat – az Elkerülés kérdőív bemérése 15 és 18 évesek körében. Magyar Pedagógia, 116(2), 219–253.

A 11 faktoros, 42 kijelentésből álló Elkerülés kérdőív az elkerüléssel kapcsolatos negatív érzelmek, gondolatok és testi tünetek, a várakozás/elterelés, a negatív énhatékonyság/megoldhatatlanság, az abbahagyás/alárendelődés, a problémamegelőzés, a rágódás, az erőgyűjtés, az annulálás, a negligálás, a külső nyomás és a segítségkérés mérésére alkalmas serdülők körében. A Negatív érzelmek, gondolatok, testi tünetek faktor tételei a problémamegoldással kapcsolatos, az elkerülést támogató vagy okozó negatív érzelmeket, gondolatokat és kellemetlen testi tüneteket fejezik ki.  A Várakozás/elterelés faktor kijelentései azt fejezik ki, hogy az egyén nem akarja megoldani a problémáját, várja, hogy az magától megoldódjon, illetve a megoldás helyett valami mást csinál, amivel eltereli figyelmét a problémáról. A Negatív énhatékonyság, megoldhatatlanság tételei azt tükrözik, hogy az egyén nem bízik abban, hogy meg tudja oldani a problémáit, úgy gondolja, képtelen tenni megoldásukért, illetve általában a problémáit nem tartja megoldhatónak. Az Abbahagyás/alárendelődés faktor kijelentései azt mérik, hogy a problémamegoldásban az egyén alárendelt szerepet vállal annak érdekében, hogy minél kevesebb időt kelljen a problémával foglalkozni, abbahagyhassa, befejezhesse a megoldási folyamatot, visszavonulhasson, és ennek érdekében igazat ad a másiknak, nem vitázik vele még akkor sem, ha úgy gondolja, hogy a másik félnek nincs igaza. A Problémamegelőzés faktor tételei a probléma megelőzését, a problémák, viták, összetűzések kialakulásának és megélésének megelőzését fejezik ki az egyén által helyesnek vélt viselkedéssel. A Rágódás faktor tételei a problémákon való, hosszabb ideig tartó töprengést fejezik ki. Az Erőgyűjtés faktor tételei azt fejezik ki, hogy időszakos a probléma elkerülése, visszatér a problémához az egyén, ám ehhez még pszichésen fel kell készülnie. Az Annulálás faktor tételeinek tartalma a probléma meg nem történtté tevése. A Negligálás faktor kijelentései arról szólnak, hogy az egyén nem foglalkozik az azonosított problémával, nem célja megoldani.  A Külső nyomás faktor tételei azt fejezik ki, hogy nem saját szándékból, hanem mások kérésére, kívánáságára történik a problémával való foglalkozás, az egyén maga nem akarja megoldani a problémát.  A Segítségkérés faktor tételei azt mérik, hogy az egyén külső segítséget kér a probléma megoldásához.